Kiemelt bejegyzés

Új helyre költözött ez a blog

Fennakadások miatt új helyen, de ugyanazon név alatt (Könyvszenvedély) folytatom eddigi tevékenységemet. Az alábbi helyen érhető el a blog...

2020. január 22., szerda

A magyar kultúra napja - január 22.

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.[

E jeles nap alkalmából megmutatom azt a verset, ami azóta belopta magát a szívembe, amióta először találkoztam vele.

Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez



Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!


2020. január 21., kedd

Mariana Zapata: The Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg 2019. novemberében Mariana Zapata: The Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak című könyve. 

Az írónőnek ez az első magyarul is megjelent regénye, amely egy híres futballjátékos, Aiden Graves („a winnipegi nagy fal”) és a nála személyi asszisztensként dolgozó Vanessa Mazur története. 

Mariana Zapata: The Wall of Winnipeg and Me – Szívvel a falnak



TARTALOM: 


Ha Mr. Darcy amerikai focizna… 

Vanessa Mazur pontosan tudja, hogy helyesen cselekszik. Nem is érzi rosszul magát azért, mert felmondott. Asszisztensi/házvezetőnői/tündérkeresztmamai állását a szövetség legjobb védőjátékosa mellett mindig is átmenetinek szánta. Nagy tervei vannak, melyek között nem szerepelt az extra méretű alsógatyák mosása, legalábbis nem élete végéig. 

Így amikor Aiden Graves bekopog az ajtaján, és azt kéri tőle, hogy jöjjön vissza hozzá, teljesen ledöbben. 

A „winnipegi nagy fal”-ként ismert pasas két évig a köszönését sem fogadta, a születésnapjáról is megfeledkezett. Most pedig? Valami egészen elképesztő dologra akarja rávenni. 

Mit válaszolhat az ember lánya annak a férfinak, aki megszokta, hogy mindig megszerzi, amit akar? 

Hol a határ az ellenszenv és a szerelem között? 

Tantrikusan izgalmas, hosszan bontakozó románc. 

Éld át a tüzét! 


Forrás: Pixabay

„- Vanessa a feleségem. 
Megállt az idő. 
Ez meg miket beszél? 
- Elintézed, ugye, habcsókom? – kérdezte Aiden könnyed hangon, és a farzsebébe nyúlt, hogy elővegye a tárcáját. Miután a feleségének nevezett idegenek előtt. 
És várjunk csak…mi ez a habcsók??? Habcsók?” 




Forrás: Pixabay
„A pasi, akit eddig talán kétszer láttam mosolyogni, most egy vigyorfélével próbálkozott. Teljesen váratlanul ért. Mert Aiden, aki még akkor sem mutatott semmiféle érzelmet, amikor megnyert egy meccset, úgy mosolygott… 
Istenem, most segíts! 
A mosolya gyönyörű volt. Nincs más szó rá. Gyönyörű, mint egy kettős szivárvány. Szebb, mint két szivárvány. 
Teljesen lebénított. Földbe gyökerezett tőle a lábam. 
A vonásai nem lágyultak el, de mintha az egész arca felfénylett volna… 
Meg kellett érintenem a számat ahhoz, hogy megbizonyosodjak róla, csukva van.” 


VÉLEMÉNYEM: 
5/5

Kezdjük ott, hogy már a címét is érdekesnek találtam ennek a könyvnek, arra csábított, hogy olvassam el. 

Aztán jött az a mondat a fülszöveg elején, hogy „Ha Mr. Darcy amerikai focizna…”, ez még egy érv volt a regény mellett. Mire a fülszöveg végére jutottam, már nem volt kérdés, hogy nekem ez a könyv kell, mégpedig azonnal. Nagyon-nagyon akartam olvasni, így egy nap alatt beszereztem, majd bekuckóztam szinte a fotelemben a könyvvel és nagyon hamar a végére értem. 

A Büszkeség és balítélet hangulata érződött a regényen, ami azt a gondolatot keltette bennem, mintha mondern környezetbe helyezték volna Jane Austen történetét, csak jelentős mértékben átformálva. 

Nagyon tetszett, hogy nem estek egymásnak a szereplők az első oldalakon, imádtam a kis harcokat közöttük. 

Mindkét fél fájdalmas múltjának sebeit hordozta, de képesek voltak változni, még ha ez lassan is ment és olykor nehézkes volt. 

Nekem bejött, hogy olyan hatalmas termetű volt a pasi a lányhoz képest, aki azért nem volt olyan picike. 

Lehet, hogy néha túlzóan sokszor volt emlegetve milyen izmai vannak a srácnak, hogy mekkora darab, mégsem éreztem azt, hogy ez zavaró volna. 

Igazán különleges történet, aminek megvolt a maga bája. Imádtam minden sorát! 

Itt lehet beszerezni a könyvet: